Világóra

A szökõárak története

     A Földet sok veszély fenyegeti az ûrbõl, de bolygónk belsejébõl is van sok veszélyforrás. A Föld élõ szervezetként létezik és kering a világmindenség egy bizonyos térségében, és olykor drasztikus változások mennek végbe rajta, nem kímélve a felszínén létezõ élõlényeket.
     Szökõárak, amelyek megdöbbentették az emberiséget, léteztek régebben is, és minden valószínûség szerint lesznek a jövõben is. Írásos bizonyítékok vannak arról, hogy szökõárak már történtek az ókori Görögországban és a római korban is. A legnagyobb következményekkel járó természeti katasztrófa mégis Krisztus után 365. július 21-én történt a Földközi-tenger keleti medencéjében, amikor az árhullám több százezer embert ölt meg, többek között az egyiptomi Alexandria több ezer lakosát is. A legemlékezetesebb tengermelléki katasztrófák a következõk voltak:
     1775. november 1-én a lisszaboni nagy földrengés után hét méter magas árhullám söpört végig Portugália, Spanyolország és Marokkó partjain.
     1883. augusztus 27-én a Krakatau vulkán kitörése után egy olyan árhullám keletkezett, amely elpusztította a Jáva és Szumátra partjain levõ településeket és megölt 36 000 embert.
     1896. június 15-én a Sanriku névre keresztelt cunami elõrejelzés nélkül sújtott le a japán partokra. A hírek szerint a 20 méter magas hullámok elsöpörték egy vallási ünnepségen részvevõ gyülekezetet. A hírek szerint 26 000 ember lelte itt a halálát.
     1896. december 17-én a kaliforniai Santa Barbara fõutcáját és a tengerpart mentén levõ városrészét söpörte el egy szökõár.
     1906. január 31-én egy part menti földrengés Kolumbiában elpusztította Tomaco városát, és az ekkor keletkezett árhullám az ecuadori Rio Verde és a kolumbiai Micay közötti partszakasz minden épületét lerombolta. Az áldozatok száma 500–1500 ember volt.
     1946. április elsején Alaszkában volt egy földrengés, amely szökõárt hozott létre és ledöntötte a North Cape-i világítótornyot. Az ott tartózkodó 5 ember életét vesztette. A hullámok továbbterjedtek, és néhány órával késõbb a Hawaii-szigeteken pusztítottak. 159 ember fulladt vízbe, az anyagi kárt azonban több millió dollárra becsülték.
     1960. május 22-én Chilében volt egy földrengés, amely 10 méter magas hullámokat okozott. Ezer ember halt meg a katasztrófában. A hullámok azonban átterjedtek a Hawaii- és a Fülöp-szigetekre, továbbá Okinawa szigetére és végigsöpörtek a Csendes-óceánon. Érdemes megjegyezni, hogy a szökõár a kiindulási ponttól 1700 kilométerre váltotta ki a legnagyobb pusztítást. A japán városokban a hullámverés folytán kis hajók sodródtak a part menti városok kikötõibõl a települések utcáiba.
     1964. március 28-án szintén Alaszkában rengett a talaj. Az ország egész partszakaszán érezhetõ volt a földmozgás és a hatalmas hullámverés. Három település semmisült meg teljesen. Alaszkában 107 ember fulladt vízbe, 4 ember Oregon amerikai államban és 11 Kaliforniában.
     1976. augusztus 16-án egy cunami a Fülöp-szigeteken pusztított. Körülbelül 5000 ember vált a katasztrófa áldozatává.
     1998. július 17-én Pápua Új-Guinea északi partjain tombolt egy szökõár egy part menti földrengés után. A hírek szerint 2000 ember halt meg a természeti csapás következtében. A hajléktalanná vált emberek száma több ezerre tehetõ.

        Hogyan keletkezik a cunami

     A szökõár hullámai rendkívül nagy gyorsasággal terjednek. Akár 700–800 kilométert is megtesznek óránként. A hullámok terjedési sebessége a víz mélységétõl függ: ahol a vízréteg vastagsága nagyobb, ott a szökõár is nagyobb sebességgel terjed. A szökõár hullámai a hajókra semmilyen veszéllyel nem járnak. Nyílt tengeren ugyanis a hullámok magassága körülbelül 5 méter, és ekkora hullámokat még a kisebb hajók is következmény nélkül átvészelnek. A szökõár a legnagyobb kárt a partokon okoz. A hullámok romboló hatása abból fakad, hogy a nyílt tengeren a 800 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó hullámverés partot érve hirtelen lefékezõdik. Sebessége ekkor óránként 50–60 kilométerre csökken, és ez hatalmas energiát szabadít fel. Ahhoz, hogy a hullámok megõrizzék a bennük levõ mozgási energiát, magasra kell emelniük a vízréteget, így azután a part alakjától függõen akár 20–60 méter magas hullámok keletkeznek és rombolnak. Nagyon veszélyesek a hullámok, ha folyótorkolatokba vagy keskeny tengerszorosokba zúdulnak. Tomboló erejük a folyókon több méter magas hullámokat keltenek, és sok kilométeren keresztül visszafelé hömpölyögtetik a vizet.

        A másfél évvel ezelõtti hullámverés

     2004 karácsonyának másnapján történt földrengés Szumátra környékén kilenc fok erõsségû volt. Ilyen erõs földmozgás közel negyven éve nem volt a világon, és a rengés nemcsak a térképet rajzolta át, mert néhány sziget 30 méterrel is eltolódott eredeti helyéhez képest, hanem a földgolyót is megingatta pályáján. Az elmúlt száz évben jegyzett földrengések több ízben is megremegtették bolygónkat, de a mûszerek szerint következményei nem lettek a megremegtetéseknek. A mostani szumátrai földrengéskor a mûszerek szerint a földmozgás függõleges irányú volt, ennek következtében az elmozdult szigetek jobban kiemelkedtek a tengerbõl.
     Pusztító erejû hullámokat nem minden földrengés vált ki, csak a tengerfenék alatt hirtelen bekövetkezõ kéregmozgás. Az Indiai félsziget alatti kõzetlemez nagyjából 15 métert mozdult el Indonézia irányába, és a burmai mikrolemez alá gyûrõdött. A geológusok szerint az indiai és a burmai kõzetlemezek – ezen terül el Szumátra és a környezõ szigetek –, eddig is közelítettek egymás felé, de évente átlagosan 6 centiméterrel, tehát nagyon lassan. Az elmúlt 200 év alatt felgyülemlett feszültség szabadult fel most hirtelen. Ezen a vidéken ugyanis 1833 óta nem volt a mostanihoz hasonló erejû földmozgás.
     A tenger alatti földrengések a világon a megszokott természeti jelenségek közé tartoznak, azonban csak ritkán történik meg, hogy ekkora energiát szabadítanak fel. A szakemberek szerint a tengerszint alatti talajban a törésvonal 1200 kilométer hosszú volt, és a 9-es erejû földmozgást három egymást követõ rengés váltotta ki, amelyek néhány másodperc elteltével követték egymást. A kezdõ rengés Szumátra szigetének északi csücskétõl nyugatra történt, és északi irányban két további rengést indított el.
     A felszabadult hatalmas energia meglökte a víztömeget, aminek következtében szökõár alakult ki. Az elsõ hullám az Indiai-óceánon vonult végig, és egy órán belül elérte Indonéziát és Thaiföldet. Négy óra elmúltával megérkezett India és Srí Lanka partjaihoz, majd tovább terjedt Afrika keleti partvidéke irányába. Itt azonban energiája már csökkent, és nem okozott akkora károkat, mint az indiai szubkontinensen és a szomszédos szigetvilágban.
     Mi várható a késõbbiekben? Lesz-e a rengés a földgolyó más részein – titok marad. Reménykedni azonban lehet, hogy az emberiséget csak ritkán fogja érni ekkora és ehhez mérhetõ katasztrófa.

Szerző: FÁY Gábor